Főoldal Magazin Adatlapom Hódítások Törvényeim Katonai problémák Vallás a Birodalomban Bizánci építészet Festészet & szobrászat Theodóra









Viszonyom az egyházzal

 

A katolikus egyházzal szemben azt hiszem teljesen önkényesen viselkedtem, gyakorlatilag ugyanúgy kívántam irányítani, mint országomat. Az én időmben volt addig a legerősebb a cezaropapizmus Bizáncban. Törvénykezésemben deklaráltam saját hitemet a Szentháromságban és a feltámadásban az első négy egyetemes zsinat határozataival együtt, és minden ezekkel ellenkező nézetet szigorúan büntetettem. A II. konstantinápolyi zsinat (553) résztvevői számára világos volt, hogy semmi olyasmivel nem foglalkozhatnak, aminek ellenére vagyok.

Másfelől azonban elmondhatom, hogy minden alkalmat megragadtam, hogy az egyház jogait megvédjem, megerősítsem, hatását pedig kiterjesszem. Törvénykezésemben rengeteg szó esett adományozásokról és alapítványokról, az egyházi tulajdon igazgatásáról, az egyházi személyek választásáról és jogairól, a püspöki törvénykezésről, a kolostori életről és a papi szolgálatról stb.

Újjáépítettem a Hagia Szophia (Szent Bölcsesség) templomot, aminek elődje a Nika-felkelés alatt pusztult el. 537-ben készült el a bizánci építészet méltán leghíresebb alkotása.

 

Pogányok, eretnekek, zsidók

 

Azon az állásponton voltam, hogy birodalmam egységének előfeltétele az egységes vallás megteremtése, és én egyértelműen az ortodoxia mellett voltam. A Codex Justinianus 9-es és 10-es statútuma kimondta a hellenizmus totális lerombolását még a civil szférában is. Az intézkedéseket szigorúan végrehajtattam magas rangú személyek esetében is. 529-ben az athéni, még Platón által alapított Akadémiában betiltottam a filozófiai és jogi képzés folytatását, ezzel gyakorlatilag a hellenizmus nevelőintézetét szüntettem meg. Így utólag visszagondolva, ez nem biztos hogy bölcs cselekedet volt a részemről.

A keresztény propaganda együtt járt a pogányok és a kisebb szekták  szamaritánusokmanicheusok – üldözésével: a visszaesőket, „látszatkeresztényeket” kivégzéssel sújtották. A főleg Palesztinában élő szamaritánusokat, akiket mind a keresztény, mind a zsidó lakosság gyűlölt, zsinagógáik elpusztításával és a szabad végrendelkezés jogától való megfosztással sújtották (igaz, ezt 551-ben részben visszaadták), mire 529 nyarán fellázadtak Mundzír Lakhmida arab fejedelem syriai támadásával egyidőben. Kezdeti sikerek után levertük őket, és vezetőjük, Julianus fejét a színem elé hozták. Mintegy 20.000 szamaritánust eladtak rabszolgának. A második, 556-os caesareai felkelésüket is vérbe fojtottam.

judaizmus továbbra is bevett vallás maradt, és a palesztinai építkezési hullám az én időmben s folytatódott. A tiberiasi rabbiképző főrabbija (görögül arkhiperekita), Mar Zutra jogosítványai semmiben sem csorbultak. Egyedül egy 535-os rendelkezésem után lettem keményebb a zsidókkal szembem: a frissen visszahódított Africában ugyanis az ortodoxok számára konfiskálták az eretnekek, pogányok és az ekkor először velük egy kategóriába került zsidók imaházait, szentélyeit. Az intézkedés zsidókra vonatkozó részét feltehetően nem tartották be, azonban mégis jelzés értékű volt a zsidók számára.

A birodalom területén kívül is támogattam a kereszténység terjesztését: a nabateusokhoz és a későbbi Jemenbe hittérítő missziókat indítottam. A kaukázusi és Don menti népek ekkortájt vették fel a keresztséget.

 

 







www.elotortenelem18.sokoldal.hu
Tetszett ez az oldal? Mutasd meg az ismerőseidnek is!